Előbb arra gondoltam keserűen, hogy megint nem figyeltem eléggé, és amíg lehetett volna, tétováztam, most pdig ismét túl késő már. Aki lehettem volna, ha időben megpróbálok utánanyúlni Tubának, eltűnt vele együtt. DE aztán, miközben tovább figyeltem a folyó közönyös vonulását, valami más is eszembe jutott: hiszen mindez mégis megtörtént. Amire nem került sor, amit nem vettem észre, amit túl későn tudtam meg, a maga módján semmivel sem valószerűtlenebb, és semmivel sem kevésbé az enyém, mint amiket eddig is életem részeinek hittem.

Akik már nem leszünk sosem, éppen annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.