- Vajon hova tartok én most, gondoltam saját tükörképemet figyelve. Illetve, kezdjük ott, hogy mégis hova jutottam? Hol vagyok most? De nem is, kezdjük egészen ott, hogy mégis ki a fene vagyok én?

Amint magamat nézegettem a tükörben, egy önarcképen gondolkodtam. Ha tényleg szeretném, melyik önmagamat festeném meg? Vajon képes vagyok -e  magam iránt valami szeretethez hasonlót érezni, akár egy morzsányit is? Vajon fel tudok-e fedezni magamban valami felcsillanó tulajdonságot, akár csak egyetlenegyet?

Eredmény nélkül ballagtam vissza a helyemre.

- Eddig azt hittem, ez az én utam, mentem is rajta előre rendületlenül, mire egyszer csak hirtelen eltűnt a lábam alól a talaj, és most úgy érzem, itt botorkálok egy légüres térben,minden kapaszkodó és iránytű nélkül.

- Jobban belegondolva, van ebben valami, ami hasonlít ahhoz, mint amikor másokkal szemben akarjuk meghatározni önmagunkat. Magától értetődő, mégis nehéz szavakba önteni. Talán egyedül úgy fogalmazhatnánk meg, ahogy maga mondta: a külső és a belső nyomás eredményeképpen létrejövő felület.

- Azt gondolom, alighanem mindannyiunk életében van egy időszak, amikor megérik az idő egy éles váltásra. És ha ez a pont elérkezik, kötelességünk azon nyomban megragadni a lehetőséget,két kézzel belekapaszkodni és nem engedni el soha többé. Van, aki képes rá és van, aki nem. Amada Tomohikónak sikerül.

- Én egy egyszerű arcképfestő vagyok, Régóta meghatározott stílusban festek. Mondhatja, hogy felejtsem el  , ha egyszer éppen ezek a korlátok jelentik a stílusom egy részét.

- A válással magával nem volt semmi bajom, mivel igazából olyan volt, mintha már korábban elváltunk volna. Az, hogy lepecsételtem a papírokat, nem keltett bennem különösebb érzelmi hullámverést. Ha ő így akarja, nem fogok vitatkozni. Nem több az egész puszta formalitásnál. DE hogy mégis miért és hogyan fajult idáig a dolog, azt nem tudtam visszapörgetni. Azt értem, hogy két ember idővel változik, így lelkileg is hol közelebb, hol távolabb sodródnak egymástól. A szív dolgait azonban nem korlátozhatják sem szokások, sem törvények, sem a józan ész, hiszen a lélek szabadon áramlik. Szárnyra kel és oda repül, ahova kedve tartja