- Akármennyire is kapálózunk, az ember sorsát nagyban meghatározzák a veleszületett adottságok.------- de ez nem azt jelenti, hogy nem kell gyakorolni. Vannak olyan adottságaink és tulajdonságaink, amelyek felszínre sem kerülnek, ha nem gyakorlunk.

- Van, amit elrabol tőlünk az idő, és van, amit nekünk ad. A legfontosabb feladatunk, hogy a magunk pártjára állítsuk az időt.

- Nekem az emberek láttán vizuális benyomásaim támadnak, amelyeket meg is becsülök. De ezek a fejemben keletkezett képek nem objektív tények. Egy benyomás nem bizonyít semmit. Az csak annyi, mint egy lenge pillangó, amit elrepít a szél, és szinte semmi gyakorlati haszna nincs. 

-Immanuel Kant rendkívül pontosan beosztotta a mindennapjait. Annyira, hogy a városban hozzá igazították az emberek az órájukat, amikor sétálni látták.--- Élete utolsó szavai:"Jól van." (Es ist gut.) Hát van ilyen élet is.

- Az ember hiába határozza el, hogy többé nem gondol valamire, mert úgyis képtelen betartani. Az is egy gondolat ugyanis, hogy nem akar rágondolni valamire, és amíg ez a fejben van, az a valami is a gondolkodása tárgyát képezi. Ahhoz, hogy ne gondoljon többé valamire, magát az abbahagyás szándékának gondolatát kell kivernie a fejéből.

- De kétség nem fér hozzá, hogy ő is az idő, a tér és a valószínűség szorításában éli az életét. Mint akárki más ezen a világon. Amíg élünk, kivétel nélkül mindannyian kemény falakkal vagyunk körülvéve egész életünkben, alul-felül és körbe mindenhol. Elvileg.

- Igyekeztem lehetőleg semmire sem gondolni, csak mentem - mentem az orrom után a sötét erdei úton. Mert gyanítottam, ha nekiállok agyalni valamin, a gondolataim magukkal visznek valami még sötétebb helyre.