Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
- ...a bankrabló egy teljesen átlagos harminckilenc éves kondíciójával rendelkezett. Nem az a nagyvárosi harminckilenc éves volt, aki úgy kezeli az életközepi krízist, hogy rém drága biciklisnadrágot és úszósapkát vásárol, mert a lelkében tátongó fekete lyuk Instagram - képeket nyel el.
- a rendőrön látszik, nem óhajtja, hogy bárki is napfényt tukmáljon rá. Vannak emberek, akik szeretik maguk eldönteni, mennyire akarnak boldogok lenni.
- nem volt semmi traumája, semmiféle valós bánata. csak megállás nélkül szomorú volt. egy gonosz kis lény élt a mellkasában, aki nem látszott a röntgenképeken. körberohangált a véráramban, azt susogta neki, hogy nem elég jó, gyenge és ronda, és mindig így fogja érezni magát. ha az embernek elfogynak a könnyei, ha már nem tudja elhallgattatni a hangokat, amiket csak ő hall, ha sosem érzi magát normálisan társaságban, akkor ostobaságokra vetemedhet. az ember végül belefárad, hogy állandóan feszül a bőre a bordáinál, hogy sosem engedi le a vállát, hogy a falak mentén oson kifehéredett ököllel, és ugyanannyira fél attól, hogy észreveszik, mint attól, hogy nem.