- fisrt we take manhattan, the we take berlin, idézte magában skarre leonard cohent.

- sokat edz. nagyon erős. és amennyire tudjuk, szteroidokat szed. ezek kibillentik az embert az egyensúlyából.

- nem is a gerincsérülés jelentették számára ezt a széttört struktúrát, hanem az, hogy Zsenyának a személyisége szenvedett károsodást. 

- elszörnyedt azon a pusztuláson, amit odabent észlelt: mind az ezer szabad vegyérték, amivel Zsenya a külvilág felé fordult lehullott, mint a vörösfenyő tűlevelei, kifogyhatatlan elektromos kisugárzása megszűnt, és mielőtt még Zsenya  kimondhatta volt, Kirill már tudta, hogy egyetlen kívánsága van csak, hogy meghaljon, és mivel Zsenya  képes volt bármit elérni, amit csak kigondolt, keresni fogja a módját, hogyan végezhetne magával...erre az életre Zsenyának nem volt szüksége.

És a lényeges ebben nem a fájdalom volt, amit injekciókkal és cseppekkel enyhíteni igyekeztek, és nem is a ...

Előbb arra gondoltam keserűen, hogy megint nem figyeltem eléggé, és amíg lehetett volna, tétováztam, most pdig ismét túl késő már. Aki lehettem volna, ha időben megpróbálok utánanyúlni Tubának, eltűnt vele együtt. DE aztán, miközben tovább figyeltem a folyó közönyös vonulását, valami más is eszembe jutott: hiszen mindez mégis megtörtént. Amire nem került sor, amit nem vettem észre, amit túl későn tudtam meg, a maga módján semmivel sem valószerűtlenebb, és semmivel sem kevésbé az enyém, mint amiket eddig is életem részeinek hittem.

Akik már nem leszünk sosem, éppen annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.

- ...a bankrabló egy teljesen átlagos harminckilenc éves kondíciójával rendelkezett. Nem az a nagyvárosi harminckilenc éves volt, aki úgy kezeli az  életközepi krízist, hogy rém drága biciklisnadrágot és úszósapkát vásárol, mert a lelkében tátongó fekete lyuk Instagram - képeket nyel el.

- a rendőrön látszik, nem óhajtja, hogy bárki is napfényt tukmáljon rá. Vannak emberek, akik szeretik maguk eldönteni, mennyire akarnak boldogok lenni.

- nem volt semmi traumája, semmiféle valós bánata. csak megállás nélkül szomorú volt. egy gonosz kis lény élt a mellkasában, aki nem látszott a röntgenképeken. körberohangált a véráramban, azt susogta neki, hogy nem elég jó, gyenge és ronda, és mindig így fogja érezni magát. ha ...

- Akármennyire is kapálózunk, az ember sorsát nagyban meghatározzák a veleszületett adottságok.------- de ez nem azt jelenti, hogy nem kell gyakorolni. Vannak olyan adottságaink és tulajdonságaink, amelyek felszínre sem kerülnek, ha nem gyakorlunk.

- Van, amit elrabol tőlünk az idő, és van, amit nekünk ad. A legfontosabb feladatunk, hogy a magunk pártjára állítsuk az időt.

- Nekem az emberek láttán vizuális benyomásaim támadnak, amelyeket meg is becsülök. De ezek a fejemben keletkezett képek nem objektív tények. Egy benyomás nem bizonyít semmit. Az csak annyi, mint egy lenge pillangó, amit elrepít a szél, és szinte semmi gyakorlati haszna nincs. 

-Immanuel Kant rendkívül pontosan beosztotta a mindennapjait. Annyira, hogy a városban ...

- A műalkotás nem az, amit szívvel, ésszel, kézzel, kitartással létrehozol. Nem az, amit a piacon eladsz, nem az olvasók száma, nem a visszajelzések mennyisége, minősége.
A műalkotás az, akivé útközben leszel. Te magad. Az életed.

- Vajon hova tartok én most, gondoltam saját tükörképemet figyelve. Illetve, kezdjük ott, hogy mégis hova jutottam? Hol vagyok most? De nem is, kezdjük egészen ott, hogy mégis ki a fene vagyok én?

Amint magamat nézegettem a tükörben, egy önarcképen gondolkodtam. Ha tényleg szeretném, melyik önmagamat festeném meg? Vajon képes vagyok -e  magam iránt valami szeretethez hasonlót érezni, akár egy morzsányit is? Vajon fel tudok-e fedezni magamban valami felcsillanó tulajdonságot, akár csak egyetlenegyet?

Eredmény nélkül ballagtam vissza a helyemre.

- Eddig azt hittem, ez az én utam, mentem is rajta előre rendületlenül, mire egyszer csak hirtelen eltűnt a lábam alól a talaj, és most úgy érzem, itt botorkálok egy légüres térben,minden ...

- Az embereke csodára vágynak - mondta nekem. Bármit bevesznek, ha az élményt ad neki, ha elhiszik la, hogy attól majd jobba lesznek. De nincs olyan, hogy varázslat. A helyes táplálkozás, a testmozgás, a gyógynövények hatásának alapos tanulmányozása, ez minden. De mikor az ember szenved, nem képes ezt elfogadni.

- Volt abban valami merészség, hogy nem cenzúráztam magam, hogy nem téptem ki egyik lapot sem a naplómból. Az, hogy elismerem a bizonytalanságomat, az a gyengeség, az erőtlenség bevallása, de egyben azt is mutatja, hogy ennek ellenére hiszel magadban. Sebezhetőség,  de ebben a sebezhetőségben erő rejlik, az a meggyőződés, hogy saját magadnak kell megfelelned.

- eljött a pillanat. ott álltam egy lépésre attól, hogy megvalósuljon az álmom. beleborzongtam. hálát adtam az égnek, hogy rátaláltam a futásra, hogy végigjárva a lépcsőfokokat megerősödtem annyira, hogy benevezhessek egy ilyen versenyre, és örültem, hogy senki és semmi nem tudott eltántorítani a célomtól.

- ugye, hogy megérte szenvedni a csapi dombon és órákon át fel - le futkározni? - jó volt visszagondolni, mennyi munkát tettem bele abba, hogy most ne legyen gondom. ez egy oda - vissza működő dolog. edzés közben jó elképzelni a percet, amikor majd megtérül a befektetett munka, verseny közben pedig erőt, hitet ad visszanézni azokra a pillanatokra, amikor megszenvedtünk a sikerért.

- muszáj volt fejben elrendeznem ezt a dolgot, ...